A paraziták és a vektorok közötti különbség, Vektor (járványtan) – Wikipédia
Ha a parazita a környezeten át terjed egyik gazdáról a másikra, mint a növényevő rovarok, nagyobb valószínűséggel váltanak gazdanövényt, így a filogenetikai mintázatok a növények és növényevők között ritkán mutatnak erős konkordanciát. Előbbiek a jura óta megtarthatták kapcsolatukat tápláléknövényeikkel.
A régi szép kapcsolatoknak néha kézzelfogható nyomai is vannak: a mai a paraziták és a vektorok közötti különbség ugyanolyan rágásnyomok vannak, mint krétakori elődjén. Ellenségek és áldozatok koevolúciójának példái A ragadozóknak és a parazitáknak számos, igazán látványos adaptációja alakult ki áldozatuk legyűrésére.
A predáció elleni védekezésnek ugyanilyen látványos példái ismeretesek, a rejtőzködéstől a kémiai védelemig, és a védelmek királyáig, a gerincesek immunrendszeréig.
Általában nehéz azonban igazolni, hogy egy faj egy másikkal koevolúción esett át. Elméletben a ragadozó és préda viszonya többféleképpen alakulhat: - Folytatódhat a végtelenségig az evolúciós a paraziták és a vektorok közötti különbség harc eszkalációjával - Létrejöhet szilárd genetikai egyensúly - Kialakulhatnak folyamatos ciklusok, vagy szabálytalan fluktuációk a két faj genetikai összetételében - Vezethet egyik vagy mindkét faj kihalásához A végtelenbe nyúló fegyverkezési verseny nem valószínű, mert a támadó- vagy védekező kapacitás fejlesztése idővel olyan energiaráfordítást kíván, hogy a költség meghaladja a hasznot.
A tölgyek tanninjának vagy a fenyők terpénjeinek termelése a növény energiatermelésének 10 százalékát felemészti, a pasztinák Pastinaca sativa a kertben magasabb furanokumarin tartalma miatt védettebb a szövőlepke-hernyók ellen, és több magvat termel, míg ugyanezek a növények gyógymód szalag paraziták számára üvegházban, védett környezetben kevesebb magvat termelnek kisebb furokumarin tartalmú társaiknál.
Így érthető, hogy a növények teljes védettséget nem érnek el a növényevők ellen. Egy másfajta költség merül fel, ha az egyik ellenség elleni védelem sebezhetőbbé tesz egy másik ellenséggel szemben.
Az uborkát Cucumis sativus védik a cucurbitacin nevű vegyületek a pókatkákkal szemben, de vonzóak bizonyos uborkaevő bogarak számára. Klasszikus ragadozó-zsákmány koevolúció A természetes populációkra hosszú távú koevolúciójára vonatkozóan, de közvetett bizonyíték nagy számban áll rendelkezésre.
A mezozoikumban új, nagyon effektív puhatestűekre specializálódott ragadozók fejlődtek ki, elsősorban a héjat szétzúzni képes halak és rákfélék.
A csigák és kagylók diverzitása is megnőtt, vastagabb héjak, kisebb és védettebb bejáratok, tüskék, és más képletek alakultak ki a ragadozók elleni védelem érdekében, és a regenerálódási képesség is fejlődött bizonyos vonalakban. Az Amerika észak-nyugati részén élő Taricha granulosa nevű érdes bőrű gőte rendelkezik az egyik leghatékonyabb védelmi rendszerrel a ragadozók ellen: legtöbb populációjának nagy mennyiségű tetrodotoxin TTX van a bőrében, ami félelmetesen hatásos idegméreg egy példánynak 25 egér megöléséhez elégséges mennyiség.
5 A vektorok vegyes szorzata
A Thamnophis sirtalis kígyónak azok a populációi, amelyek azonos területen élnek szümpatrikusak a mérget termelő gőtékkel, százszor rezisztensebbek a méreganyagra, mint az allopatrikus populációk.
Néhány parazita, mint a rovarpetékben továbbadódó Wolbachia vertikálisan adódik át, a szülőről utódjára, mások horizontálisan adódnak át a populáció tagjai között, a külső környezet közvetítésével, vesz gyógyszert az emberek élősködésére, vagy vektorral.
Azok a paraziták, amelyek csökkentik a gazda túlélését, vagy szaporodását, virulensek. Elsődleges cél azoknak az evolúciós faktoroknak a megismerése, amelyek a virulencia mértékét befolyásolják.
A virulencia szintje függ a gazda és a parazita evolúciójától is. Klasszikus példa, hogy amikor az üregi nyulat Oryctolagus cuniculus betelepítették Ausztráliába, komolya kártevővé vált. Védekezésül dél-amerikai nyulak myxoma vírusait telepítették be. Bizonyos időszakokban vad nyulakat teszteltek az eredeti vírustörzzsel szemben, és a vad nyulakból származó vírusokat tesztelték laboratóriumi nyúltörzseken.
Az idők folyamán a vadon élő nyulak nagyobb rezisztenciát fejlesztettek ki a vírussal szemben, míg a vírusnál alacsonyabb virulancia alakult ki.
Vektor (járványtan) – Wikipédia
Teljesen avirulens vírustörzs nem alakult ki. Az, hogy a vírusok virulensebbé vagy kevésbé virulenssé alakulnak, több faktor függvénye: nagyobb virulencia kialakulása várható pl.
A vizsga előtt minden hallgatónak öt kérdésre kell válaszolnia. Csak a sikeres válaszadás után vizsgázhat. Bakteriológiai kérdések 1. Sorolja fel a mikroorganizmusokat!
Virulancia és rezisztencia természetes populációkban A Daphnia magna parazitája egy mikrospórákat termelő Pleistophora intestinalisamely a bél epitéliumban szaporodik, és spóráit az ürülékbe ereszti.
Fertőzött, és fertőzetlen Daphniákat hoztak össze. Minél több parazita volt a fertőzött egyedekben, annál nagyobb valószínűséggel fertőződött a másik törzs, és minél közelebbi törzset fertőztek, annál nagyobb volt a mortalitás, a saját törzsnél volt a mortalitás a legmagasabb.
Dybdahl és Lively a Potamopyrgus antipodarum édesvízi csiga és közvetett fejlődésű métely Trematoda parazitáját Microphallus sp. A csigapopulációban szexuális és szűznemzéssel szaporodó egyedek egyaránt jelen voltak.
Ha a Trematoda megfertőzi a csigát, testében felszaporodik, és teljesen sterilizálja a gazdát, a saját populációjának egyedeivel a leghatékonyabb. A leginkább aszexuális csigákkal belakott tó különböző klonális fenotípusainak gyakorisága izoenzim markerek alapján5 év alatt megváltozott: a legtöbb genotípus gyakorisági maximuma utáni évben infekciós maximuma is elkövetkezett.
A ritkább csiga genotípusok eszerint szelektív előnyben voltak, mert rezisztensek voltak a leggyakoribb Trematoda genotípusokkal szemben. Ahogy a csiga a paraziták és a vektorok közötti különbség gyakorisága változott, aztán elveszítették előnyüket.
A hipotézist úgy tesztelték, hogy 40 ritka csigaklónt és 4, a legutóbbi időben gyakori csigaklónt fertőztek, és az előbbiek csakugyan kevésbé voltak érzékenyek a fertőzésre. A szexualitás szerepe itt tetten érhető: új, ritka, rezisztens genotípusok csak szexuális úton jönnek létre.
Mutualizmus A mutualizmus olyan, fajok közötti kölcsönhatás, amelyből mindegyik félnek haszna van.
A szimbiotikus mutualizmuskor a különböző fajokba tartozó egyedek életük nagy része alatt meghitt közelségben vannak. Bizonyos mutualizmusok szélsőséges adaptációk kialakulásához vezettek.
Sunyi vírusok Magyarországon is robbanhatnak Tudósok régóta vizsgálják a denevérekben gyakori koronavírusokat, és figyelmeztetnek az általuk jelentett potenciális veszélyekre. Tíz évvel később jelent meg a MERS, ami máig fel-fellángolva okoz lokális járványokat a Közel-Keleten, és csak idő kérdése volt, mikor jelenik meg az újabb változat. Vérszívóktól várhatjuk Azt persze senki nem tudta, hol és milyen formában fog felbukkanni, illetve hogy ekkora problémát okoz majd világszerte.
Darwin provokatív felhívása a Fajok eredetében szépen rávilágít a lényegre: olyan példát kér olvasóitól, amikor egy faj csakis a másik faj kedvéért módosul, mert biztos benne, hogy ilyen módosulás természetes szelekcióval nem jöhet létre.
A mutualizmus nem altruizmus, hanem a az előnyök kölcsönös kiaknázása, akkor is, ha bizonyos mutualizmusok visszavezethetők parazitikus, vagy egyéb, a másik fajt kizsákmányoló kapcsolatokra. A Tegeticula jukkamoly nemzetség 3 faja a jukkák kizárólagos megtermékenyítője. A molyok csak jukkával táplálkoznak. A megtermékenyített nőstény egy pollengolyót gyúr hosszú palpus maxillaris-ával.
Blogarchívum
A golyóval egy másik növényre repül és egy fiatal virágot választ. A termő magházának mindhárom kompartmentjére petét rak.
A nőstény felmászik a bibeszálon a stigmához és elhelyezi rajta a pollengolyót. A lárvák a fejlődő magkezdeményt fogyasztják. A talajban bábozódik. Miután petéit több virág között osztja el, miért nem rak többet egy virágba? Biztosan fontos, hogy a növénynek egyszerűen nincsen elég forrása ahhoz, hogy virágjából gyümölcsöt érleljen.
Amikor a kutatók kézzel megporozták néhány növénynek minden virágját, azt tapasztalták, hogy mindössze a virágok 15 százaléka érett magvas gyümölccsé, a többi abortálódott, és leesett a növényről.
Vektor (járványtan)
A további vizsgálatok megmutatták, hogy a több petét tartalmazó virágok nagyobb eséllyel a paraziták és a vektorok közötti különbség, azaz nagy a szelekciós nyomás a túl sok petét rakó egyedeken. További példák 6. A megtermékenyített nőstény behatol és beporozza a hosszú bibeszálú virágot. Petét rak a rövid bibés virágokra, majd elpusztul.
A virágokból gubacs fejlődik, melyekből a kikelő lárvák táplálkoznak. A hím darazsak korábban kikelnek. A hímek a gubacsban megtermékenyítik a még bent levő nőstényeket, majd a paraziták és a vektorok közötti különbség ha van kivezető nyílás. Ha nincs kijárat, átrágják a syconium falát, hogy a nőstények távozhassanak. A nőstények virágport gyűjtenek és a kijáraton át távoznak. Hasonlóan a fügefajok is csak az adott darázs útján képesek megtermékenyülni. Sok olyan adaptáció figyelhető meg főként a darazsakonmelyek a koevolúció következményei, pl.
További igen érdekes részletekkel szolgál Dawkins: A Valószínűtlenség Hegyének meghódítása c. A fajok: Acacia cornigera és a Pseudomyrmex hangyák Közép-Amerika : A hangya a növény körül 1,5 m-es körzetben mindent letarol, agresszív magatartásával távol tartja a fitofág állatokat.
A növény szarvszerű, üreges képleteket fejleszt, melyekben a hangyák lakhatnak. A levélcsúcsokon fejlődnek a Belt-féle testek, amelyek olaj- és proteintartalmú göbök. A paraziták és a vektorok közötti különbség táplálkoznak a hangyák.
A mutualizmus evolúciós stabilitását elősegítő tényezők lehetnek: az endoszimbionták szülőkről utódokra való továbbadódása vertikális transzferismételt vagy élethosszig tartó társulás ugyanazzal a partnerral vagy gazdával, korlátozott lehetőség más partnerre való váltásra, vagy más források együttes felhasználása. A méhek és Buchnerák mutualizmusa kielégíti a fenti elveket: Minden, a méhek sejtjeiben élő Buchnera vertikálisan öröklődik, és valamennyi ismert faj mutualisztikus.
Nemzetközi Szarvasmarha Szimpóziumán WBC, Lisszabon június elején megerosítette a szarvasmarha-ágazat átalakítása melletti elkötelezettségét. A szarvasmarha ágazat problémáinak megoldására irányuló hosszú távú törekvéseivel összhangban a BAH szimpózium a nemzetközi szakértok egész sorát vonultatta fel, hogy górcso alá vegye a modern szarvasmarhatartás két kulcsfontosságú problémakörét: a vektorok és a kérodzok vektorral terjedo betegségei elleni védekezést, valamint a szarvasmarhák anyagforgalmi rendellenességeinek legújabb kezelési módjait. A haszonállattartás átalakítása melletti elkötelezettségünk részeként mi összehívtuk a szakterület vezeto szakértoit, hogy segítsünk vevoinknek jobban megérteni, hogyan védekezhetnek az e betegségek által jelentett súlyos fenyegetés ellen.
Vannak emellett vertikálisan öröklődő, veszélyes szimbionták is. A mutualizmus evolúciós időskálán nem mindig stabil: sok faj csal. Sok orchidea nem választ ki nektárt megporzóinak, mások egyenesen álnokok: olyan szaganyagot bocsátanak ki, amelyik hasonlít a nőstények feromonjára, így a rovar a virággal kopulálva végzi a megporzást. A jukkamolyok közül két faj, amelynek ősei mutualisztikusak voltak, nem végez megporzást, de olyan sok petét rak, hogy a lárvák felzabálják az összes magot.
Vektor (járványtan)
A növény abortáló válaszát a túl sok petére úgy játsszak ki, hogy az után a periódus után rakják le petéiket, hogy a virágok elabortálódása bekövetkezhet. A kompetitív kölcsönhatások evolúciója Ha két faj ugyanazokat a forrásokat használja, közöttük versengés alakul ki interspecifikus kompetíció.
Darwin posztulálta, hogy a versengés következménye a források felhasználása terén diverzifikálódáshoz vezető szelekció, amit a fajok eredetének és diverzifikációjának fő okának tekintett.
