Férgek a belső szervekben


Legeltetett kérődzők belső és külső élősködői I. A legelőn élő kérődzők szarvasmarha, juh, kecske belső és külső élősködői között több olyan van, amely egyaránt veszélyt jelent mindhárom fajra nézve. Ezeket együtt tárgyalom.

Nagy László, infektológus A helminthiasis - azaz a férgesség mint betegség - olyan kórkép, amelyet a szervezetben parazita életmódot folytató férgek vagy azok lárvái idéznek elő. Cikkünkben a Magyarországon előforduló féregfertőzések tüneteiről, a fertőzések módjáról és veszélyeiről olvashat. A féregfertőzés  lehet teljesen tünetmentes, máskor a féreg parazita életmódja miatt táplálékot, vitaminokat von el a gazdaszervezettől, és hiánybetegséget okoz, avagy testanyagainak közvetlen toxikus, vagy allergizáló hatásának köszönhetően, kóros szervi tünetek jelentkeznek.

Külön fogok kitérni azokra a parazitákra, férgek a belső szervekben speciálisan csak egy-egy állatfajt érintenek. A szűkös terjedelmi lehetőség és a téma bősége miatt a leggyakrabban előforduló és gazdasági szempontból jelentős parazitózisokkal kívánom megismertetni az Olvasót.

Laposférgek Lapított, kétoldalian szimmetrikus, egyszerű testfelépítésű állatok, melyeknek csak emésztésre, kiválasztásra és szaporodásra specializálódott szervei vannak. A mételyek csoportjában három fajjal kell feltétlenül foglalkozni.

A legjelentősebb és legismertebb a közönséges májmétely okozta férgek a belső szervekben, illetve idült megbetegedés. Az életciklusa vízhez, nedvességhez kötött, ezért kis vízfolyásokkal, nedves tocsogókkal tarkított legelőn élő állományoknál kell az előfordulásával számolni.

Szövődmények Mi a bélférgesség? A parazitózis kórokozói lehetnek egysejtűek protozoonokilletve többsejtűek paraziták. A magyar nyelvben az egysejtűek okozta fertőzéseket nem nevezik bélférgességnek, ellentétben az angollal, ahol ezt a kettőt egy kalap alá veszik.

A májmétely a kérődzők epeereiben él. Az itt lerakott peték az epével, majd a bélsárral keveredve jutnak ki a szabadba, ahol a - nedves környezetben élő - köztigazda csigában fejlődve és megsokszorozódva, fertőzésre alkalmas lárvák metacercaria alakulnak ki. A fûszálakon megtapadt, ellenálló burokba zárt lárvákat legelés közben veszik fel az állatok. A vékonybélben aktivizálódott lárvák a bélfalat átfúrva jutnak a májba.

Itt vándorlásukkal a szöveteket roncsolják és kisebb-nagyobb vérzések kialakulásával járó heveny fasciolosist okoznak, ami többnyire a nyár második felében, kora ősszel jelentkezik. Súlyos fertõzõdés esetén ilyenkor a tömeges elhullás sem szokatlan. A több év alatt keletkezett enyhébb fertőzöttség miatt kialakuló májelváltozások következménye az idült megbetegedés.

pasziánsz damu ru giardia protozoa disease

Erre utal a gyenge étvágy és a rossz kondíció. A lassan kialakuló vérszegénységet gyakran az áll alatti jellegzetes ödéma kíséri. A klinikai tünetekkel nem járó szubklinikai fertõzöttségre csak a bélsárvizsgálattal kimutatható peték jelenlétébõl lehet következtetni.

Belső élősködők, amelyek az emberre is veszélyesek lehetnek

A bendőmételykórt többféle, elsősorban a bendőben megtelepedő mételyfaj okozza. A környezeti feltételekkel szemben támasztott igényük és fejlõdésmenetük hasonlít a májmételyéhez, ezért gyakran együtt fordulnak elõ. A heves hasmenéssel, vérszegénységgel, ödémával, magas elhullási aránnyal jelentkezõ heveny megbetegedést a még vékonybélben lévõ fiatal mételyek okozzák.

A nem sajátos klinikai tünetek idõszakában peték még nem ürülnek a bélsárral, ezért ennek vizsgálatával a fertõzöttséget nem lehet kimutatni.

férgek a belső szervekben

A mételyek bendõbe vándorlása után megindul a peteürítés, melynek alapján a klinikai tünetek nélküli idült betegség megállapítható. A védekezés alapelve mindkét métely esetében az, hogy tavasszal - lehetőség szerint férgek a belső szervekben kerüljön kezeletlen fertőzött állat a legelőre, mivel a tél folyamán a hideg jelentősen megritkítja a fertőzésre alkalmas metacercariák számát.

férgek feladatok

A legelőszemlék során fel kell deríteni a köztigazdák életfeltételeit biztosító nedves részeket, és ha lehet, ki kell zárni a legeltetésből. Ha erre nincs lehetőség, akkor legalább azt el kell érni, hogy az év második felében ezeket a helyeket az állatok ne látogassák! A köztigazda csigák irtása nem szokott eredményre vezetni és jelentős környezet szennyezéssel jár! A lándzsásmételykór főleg a kiskérődzőkben okozhat vérszegénységgel, ödémával és kondícióromlással együtt járó megbetegedést.

a vírusok kötelezővé teszik az intracelluláris parazitákat

Jó kondíció esetében azonban az epeérben több ezer métely előfordulása sem okoz klinikai tüneteket. Ez azzal magyarázható, hogy a lándzsásmétely nem vándorol a máj szövetében, így nem is roncsolja azt.

Tartalomjegyzék

A fertőzöttséggel száraz legelőn tartott állományokban találkozhatunk, mivel első köztigazdája valamilyen szárazföldi csiga a második pedig hangya.

A fertőző lárvaformát metacercaria tartalmazó, elpusztult hangyát legelés közben veszi fel a végleges gazda. A vékonybélbõl az epevezetõn jut a fiatal métely az epeerekbe, ahol több évig is élhet. A fertőzött legelő mentesítése nehéz az ellenálló peték és a agyi paraziták körben elterjedt köztigazdák miatt.

Bélsárvizsgálattal a fertőzöttség megállapítható, és jó hatásfokkal végezhető a gyógyszeres kezelés. A laposférgek másik csoportjába tartozó galandférgek férgek a belső szervekben fertőzöttségnél különbséget kell tennünk abban, hogy a haszonállatokban a kifejlett féreg, vagy annak lárvája található-e meg. A kérődzőkben két Moniezia faj kifejlett formája fordul elő.

Ezek a több méret hosszúságot elérő, ízelt testű férgek a belső szervekben a vékonybél lakói. Fejlõdésükben a talajon megtalálható páncélos atkák játsszák a köztigazda szerepét. A bélsárral ürülõ petéket tartalmazó ízeket, vagy petéket táplálkozás közben fogyasztják el és így alakul ki bennük a fertõzésre alkalmas lárva alak.

A Magyarországon előforduló féregfertőzések

Legelés közben a kérõdzõk ezeket a lárvát tartalmazó elpusztult atkákat megeszik. A fiatal férgek a vékonybélben megtelepedve érik el a peteürítéshez szükséges érett állapotot. A fertőződés a legeltetés igen korai időpontjában megtörténhet és elsősorban a fiatal állatoknál bárány, borjú, gida okoz hasmenéssel, puffadt hassal, senyvességgel és időnként elhullással járó megbetegedést.

A védekezés alapja az, hogy az ismerten fertőzött endémiás legelőn tartott állatokat áprilisban, vagy május elején megelőző gyógyszeres kezelésben kell részesíteni. A lárvális galandférgességnek sokféle formája cysticercosis, echinococcosis jelentkezhet a kérődzőkben. Ezeknek a galandférgeknek a végleges gazdái az ember és a kutya.

Az emberre is veszélyt jelentő és a pásztorkutyákban gyakran előforduló háromtagú galandféreg Echinococcus granulosus petéiből kiszabadult lárvák, a legeltetett kérődzőkben - főleg juhokban és kecskékben - elsősorban a májban és a tüdőben, de a vérkeringés útján egyéb más szervekben is echinococcus hólyagokat képeznek.

A lárvális formák által okozott klinikai tünetek a kergekórt kivéve többnyire általánosak, így a diagnózis felállítása nem könnyû. A védekezés alapja a megelőzés: a férgek a belső szervekben rendszeres évente többszöri féreg ellenes gyógyszeres kezelése, illetve a fertőzési lánc megszakítása.

Hengeres férgek Testük megnyúlt, keresztmetszetük közel körkörös, így testük hengerszerű. Méretük rendkívül változó, szervezetük a táplálkozást és szaporodást szolgálja. Egy részük szabadon él a természetben, más részük növények és állatok élősködői.

A gyomor-bélférgesség kifejezés nem csak egyfajta parazitózist jelent, hanem magába foglalja az emésztőtraktusban férgek a belső szervekben többféle parazita egyidejű jelenléte által okozott tünet együttest. Fejlõdésük köztigazda nélkül közvetlenül zajlik. A fertõzõdés a petébõl kiszabadult lárvával, legelés közben szájon át történik. A lárva felvételét követően héten belül megindul a peték ürítése. Az először legelőre kerülő fiatal állatok a legfogékonyabbak a fertőzésre, és bennük alakul ki az a mennyiségű féreg, amely klinikai tünetekben megnyilvánuló betegséget okoz.

Hazai viszonyok között a tél folyamán a fertőző lárvák nagy része elpusztul, ezért arra kell férgek a belső szervekben, hogy tavasszal féregtelenített állomány kerüljön a legelőre. Már csak azért is, mert a férgek kezelése gyermekeknél, ha anyáknál az ellést követően fokozott peteürítés figyelhető meg periparturient riseami a született bárányok masszív fertőződését okozza.

Teljes szövegű keresés Emberi élősködők Sokkal ismertebbek és fontosabbak azok a fajok, amelyek köztesgazdája is emlősállat. Ezekben az esetekben a köztesgazdában hólyagféreg cysticercus, coenurus, echinococcus típusú lárvák élnek, a végleges gazdában pedig a strobila. Nálunk két olyan fontosabb galandféregfaj él, amelyek ivarérett alakja emberi élősködő.

A legelőre kikerült petékből a legeltetési szezon második felére alakulnak ki nagy mennyiségben fertőző lárvák, férgek a belső szervekben a második megbetegedési hullám augusztus-szeptember hónapban várható, átlagos meteorológiai viszonyok között.

A betegség lefolyása a különböző féregfajok arányától és az összes féreg mennyiségétől, valamint az állat korától és tápláltsági állapotától függ. A gyenge kondíciójú bárányok súlyosan, az idõsebb, ellenállóbb juhok rendszerint enyhébben betegszenek meg.

Folyamatos alacsony szintû fertõzõdés bizonyos mértékû immunitást vált ki az állatoknál. A klinikai tünetek általánosak.

Fõtünet a hasmenés, kondícióromlás és a tejtermelés csökkenése, de fõként Haemonchus fertõzöttség esetén jellemzõ a vérszegénység, a nyálkahártyák sápadtsága. Petékkel szennyezett legelõre járó állományokat célszerû tavasszal és július-augusztusban anthelmintikus kezelésben részesíteni. Az állományok parazitológiai állapotát laboratóriumi vizsgálattal célszerû ellenõrizni.

  • Féregpete- és protozoonvizsgálat | Lab Tests Online-HU
  • Morfológia[ szerkesztés ] Testalkatuk változatos.
  • Kerekesférgek – Wikipédia
  • Mérgező szer ára
  • Parazitás betegségek | Kutyatár | Kézikönyvtár
  • Felkavaró tartalom!
  • Hol lehet vásárolni drogos

Eredményre vezet az is, ha nyár közepétõl olyan legelõre hajtjuk az állományt, ahol az év elsõ felében nem volt legeltetés legelõváltás. A kérõdzõk tüdõférgességének két formája van. A másikat a légcsõben élõ légcsõféreg Dictyocaulus idézi elõ, amelynek fejlõdéséhez nincs szükség köztigazdára.

Kórtani jelentõsége inkább a légcsõférgességnek van, fõleg férgek a belső szervekben elõször legelõre kerülõ borjaknál. A járványmenet hasonló a gyomor-bélférgekéhez. A tünetek a tüdõ megbetegedésére utalnak: magas láz, köhögés, légszomj, ezzel együtt járó fáradékonyság és lesoványodás.

A károsított tüdõszövetben másodlagos baktériumos fertõzés alakulhat ki. Erõs fertõzöttség esetén elhullás is bekövetkezhet. A fertõzöttség bélsárvizsgálattal megállapítható. A gyógykezelés elsõsorban a légcsõférgességnél eredményes. A kis tüdõférgek elleni gyógyszeres beavatkozás csak részleges eredményt hoz, mivel a szövetekben élõsködõ férgekhez nem minden hatóanyag jut el megfelelõ mennyiségben. Itt az állatok kondíciójának, ezzel együtt a szervezet általános ellenálló képességének növelésével lehet javulást elérni.

A szarvasmarha és a bivaly legnagyobb cm bélben élõsködõ, közvetlen fejlõdésû férge az orsóféreg Toxocara vitulorum. Az állatok fertõzõdése kétféleképpen következhet be: szájon át a fertõzõ lárvát tartalmazó pete lenyelésével, ill. A pete felvétele után a lárva a toxocaroid típusú vándorlás után végül az izmokban, kötõszövetben, tõgyben vagy máshol nyugalmi hypobiotikus állapotban hosszú ideig megmarad. Vemhesség alatt az anyaállat szöveteiben reaktiválódott lárvák okozzák a borjak tejen keresztüli fertõzõdését, ami már az elsõ életnapon bekövetkezhet.

A magzatkorban fertõzõdött borjak vékonybelében már megtalálhatóak a még petét nem ürítõ orsóférgek. A férgek A vándorló, vagy nyugvó lárvákkal való fertõzöttségnek kortani férgek a belső szervekben kicsi és tünetmentes. A bélcsatornában lévõ kifejlett férgek étvágytalanságot, rossz fejlõdési erélyt, hurutos bélgyulladást és egyes esetekben bélgörcsöket, bûzös hasmenést, senyvességet, elhullást okozhatnak. A fertõzött borjak lehelete vajsavhoz vagy acetonhoz hasonló szagú.

bőrkiütés helmintákkal a helminták és a férgek különbsége

A fertõzöttség megállapítására legalkalmasabb szûrési módszer a hetes korú borjúcsoportok rendszeres bélsárvizsgálata és a bélsárral spontán ürülõ kifejlett férgek felismerése. A fertõzött borjak kezelésére anthelmintikumok állnak rendelkezésre, a szövetekben nyugvó lárvákkal endektocidokkal pusztíthatjuk el.

A szigorú technológia szerinti kezelést több évig kell végezni. A fertõzöttség állományon belüli alakulását a borjak rendszeres koprológiai vizsgálatával kell ellenõrizni és az eredményektõl függõen lehet a technológián módosítani. Merényi László.